átszalad


keresek



A kép Sandra Dieckmanné.

2015. október 11., vasárnap

hegyek és szigetek szeretnek így

(belülről zsonganak a versek, mint mentatea-gőzök kinn.)

keserűn inni a kávét. nézni,
lehunyt szemmel tudni a szelet,
"talpammal tudni a földet" s a fém színét,
meztelen ágbogait a halálnak. hagyni,
hadd görbüljön a tér a kezemtől, ahogyan csak akar.

látod, most szél viszi bennem minden
soká-pihenő távolságát
a szeretetnek, s dörög végig
(vizeinken, partjaimon)
- akár a tengermorajlás.





lélekdolgok most épp

A gondolataim (mélytengeri áramlataim) a felszínen, kint, belőlem kint. Üres lettem. Hiányzik valamim.
Megosztom vagy elvesztem?


Megint sokat eszem, anya.

Megint meg kell dolgoznom a kontrollért. Fáraszt, hogy munka, de jobban, hogy nem csinálom. Hogy kell? Hogy kell újra a második természetemmé tenni a nemet mondást?