hátán
hordja éjszakáit - mint gyerekkorában a pokrócba gubózott, mezítlábas telek
(kagylóhéjává gömbölyödött körülötte az est
- lapockái közé fészkelt a szeretet -,
cipelte hát terhét tovább csendesen.
lépteinek ütemére dobbant minden istenszív.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
nem vicsorgok, harapok, vakkantok érte