igazából úgy szeretnék valami szellemeset mondani ide, ha már vannak ezek a szépek, hogy rodney smith meg a gondolatai. és szépek, a képek (a gondolatok) mármint, egy kicsit fricska, egy kicsit újragondolás, egy kicsit beszél mind, egy kicsit megint mások a szemszögek.
egy kicsit szeretném felvenni rodney szemüvegét, mint a síelő itt alattunk, hadd csússzak már végig a vonalakon nagykabátba' és kétméteres sálba', még a kalapot is felvenném.
"kövess járt utakat másképpen", hirdeti a fenti kép, "igazodj az igazodhatatlanokhoz", mondja a sétabotos odalent, a fehérruhás meg csak néz, "ezek a hülyék tényleg megpróbálják megfejteni".
aztán vagyunk még, "összenyomtak", meg hogy "elvárások, uniformisok", mintha csak most ülnének a fa alatt. persze nem talpig kalapban, csak farmerban éppen, azt se hastól, csak csípőtől hordva (jó esetben). "szerinted meddig maradunk így?", kérdi az egyik dobozos halkan, "szerintem a következő divatig", dünnyögi a másik, köröket futunk fölöslegesen. (most is közhelyeket dobálok, amúgy.)
végül pedig ott állunk a szinteken, "szia", integetik felül, a másik meg csak néz, "milyen a levegő odafent?", "jó, köszi, kár, hogy lent maradtál", emberek csak mind.
hát ilyen ez a rodney, a csodás, tele van kételyekkel és elvárásokkal, és helyette is szeretnék belőlük kitörni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
nem vicsorgok, harapok, vakkantok érte