"kavartunk a bulin", mondta éppen ági, "azt mondta, tartsuk titokban, aztán azóta felém se néz", láttam a nem-értemet a szemében, nem is rá néztem pedig.
szóval ő beszélt nekem ilyeneket, én meg az angoltanárra néztem (csak ne ágira), rómát magyarázta éppen, még érdekes is lett volna, ha nem csúszott volna le a szívem. csak kétcenti volt igazából, de tökelég volt ahhoz, hogy összekatyvaszolja az egész rendszert.
aztán ma meg kiosztották a matekot, nekem négyes lett neked meg ötös, mosolyogtál (a szemed meg a szád is), és fél karral átöleltél, úgy értem, nem csak megfogtad a szék másik oldalát, mint általában, hanem tényleg. kárörvendtél ("látod, ÖTÖS"), én meg rádnyújtottam a nyelvem, és arra gondoltam, baszd meg, ági, minekülsz mögöttünk.
a legszomorúbb az egészben, hogy abban a pillanatban tényleg megbocsátottalak magamnak. és totálhülyének érzem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
nem vicsorgok, harapok, vakkantok érte