néha vicces vagyok, igazából. mondjuk mikor nézem az értelmetlen felnőttnek-tűnést, és még mindig fáj nézni őket, pedig nincs is "ők", elvileg persze. vagy néha, mikor három székkel odébb ülsz, és elnézek a füled mellett és te nem velem beszélsz, az én ölemben pedig nem-te ülsz.
néha, mint amikor elhiszlek megint.